Az októberi események bejegyzései azért csak most kerülnek fel, mert csak mostanra jött meg az ihlet a róluk való íráshoz. Még mielőtt orosz barátnőmmel Delhibe mentünk volna, a magyar lányokkal az agrai vörös erődöt is megnéztük. A kasszánál fejenként két jegyet kaptunk, mint utóbb kiderült, csak a külföldieknek a kövön való járásért is díjat számolnak fel (kivéve pénteken), és mivel levitálni nem tudunk, kénytelenek voltunk a „járólap díjat” is kifizetni. Miközben az erődben sétáltunk, megcsodáltuk a pietra dura berakással díszített fehérmárvány csarnokokat, és keresztül sétáltunk a vörös homokkőből épített falakon, és termeken. Kiérve az erődből, elindultunk riksát fogni, és út közben mindenféle csecsebecsékkel megrakott bódékra akadtunk, ahol a vásárolni kívánt árucikk árát sikerült lealkudnunk az ötödére. Először az eladó mondta az eredeti árat, mire mondtuk, hogy az nagyon drága, megyünk máshova. Válaszként már kicsit kevesebb árat mondott, de még mindig nem felelt meg. Mi kitartóan hajtogattuk a saját árajánlatunkat, és kitartásunk jutalmaként meg is kaptuk, amit akartunk, természetesen az általunk kínált áron. Természetesen a riksással is ugyanezt tettük, és bebizonyosodott, hogy a határozottság és ragaszkodás eléri a célját. Ennyit mára.