Ma néhányan tanítás helyett elmentünk a rendőrségre. A szanszthánban vártunk a sofőrre fél órát, majd lementünk és beültünk 8-an az autóba a 7 helyre. Csak mentünk és mentünk, majd kb. fél óra múlva megálltunk, hogy tankoljunk, majd ismét fél óra múlva, hogy fényképet készítsenek rólunk. Betereltek minket egy fotós boltba, ahol lementünk az alagsorba, ahol a fotós megkért minket, hogy a fénykép előtt töröljük meg az arcunkat, mert különben nagyon fényleni fog. Egyesével leültünk, beállítottak minket, volt világítás, és az egész nem vett többet igénybe, mint 5 perc. De ez csak a művelet eleje volt. Néhányan felmentünk, hogy fizessünk az extra fotókért, amiket az internethez és a telefonhoz kértünk. Mikor fizettünk, visszaküldtek minket lentre, hogy ott várjuk meg míg elkészülnek a képek. Hogy elüssük az időt, beszélgettünk,viccelődtünk, és a lányok kérdezték, hogy mondják magyarul a különböző üdvözlési formákat. Közben a bolt tulajdonosok pedig néha szóltak hindíül, hogy még egy kicsit várni kell, kérdezték honnan jöttünk, hogy érezzük itt magunkat. Következő állomásunk a rendőrség volt, ahol felmentünk az emeletre, követve a szanszthán ügyintéző emberét. Ott leültünk, és mindössze annyit kellett tennünk, hogy odaadjuk az útlevelünket, és várni míg elkészülnek. Mikor minden megvolt, visszavittek minket a szanszthánba. Az egész művelet, utazással együtt 2 órát vett igénybe.

Útközben ismét megcsodálhattuk a töménytelen mennyiségű embertől, járműtől  és kosztól hemzsegő Agra látványát. Itt az emberek dugó esetén nem két-két sávban állnak, hanem gyalogos, lovas kocsi, biciklis riksa, autóriksa, motor, teherautó és autó egymás hegyén-hátán áll és mindenki nyomja a dudát. Útközben örömmel tapasztaltuk, hogy vannak ugyanolyan boltok, mint otthon, itt is árulnak különböző alkoholokat, amiket mi is ismerünk. Nagyon örültem, mikor megláttam a Reebok, a Samsonite, és American Tourist feliratokat, bankokat, ahol pénzt válthatunk, ismerős telefonszolgáltatókat :Vodafone, Uninor=indiai Telenor, ismerős italplakátokat, és az ismerős autómárkákat. Errefele a legelterjedtebb márka a TATA, a Hundai, a Suzuki és a Toyota.

A boltok nagyon érdekesek. Első látásra nem túl bizalomgerjesztőek és lepusztultnak tűnnek, mivel kívül sok a por és a szemét. De belépve az ember egy teljesen hétköznapi boltban érzi magát, ahol ugyanúgy vásárolhat, mint otthon. Sajnos ma nem vittem magammal a fényképezőgépemet, pedig lett volna mit fényképezni. Ahogy az úton nagy a tömeg, úgy a boltokra  is az elképesztő zsúfoltság jellemző. Az utcákon az alsó szinteken  különböző dolgokkal megrakott bódék és butikszerűségek sorakoznak. Itt nincsenek üres, kihalt utcák, minden tele van emberekkel. Ennyit a „regisztrációs kirándulásról”.

Ebéd után neki álltam kitakarítani a szobámat, amennyire csak tudtam. Leszedtem a pókhálókat, letöröltem a port a szekrényekről, polcokról, felsöpörtem,  felmostam, lemsotam az alsó ablkokat, és kitakarítottam a fürdőszobát is. Mindez kb. két és fél 3 órát vett igénybe. A „nagy” takarításból alig látszik valami, de én legalább tudom, hogy mennyivel lett tisztább a szoba, mivel a vödörben a víz fekete volt. Takarítás után különösen jól esett a vacsora, pláne, hogy mióta megsózóm az ennivalómat, azóta többet  is meg tudok enni belőle, mert a só kicsit elnyomja az indiai fűszerek ízét, és így az ízek  othonosabbak. Vacsorára a szokásos a rizs, chapati és egy vagy két szószos zöldség keverék. Ma dál és cukkini volt, a cukkini pedig különösen finomra lett elkészítve, remélem később is csinálnak. Vacsora után pedig lezuhanoztam a tisztább fürdőszobámban és átmentem a lányokhoz beszélgetni és filmet nézni. Még mindig egyedül vagyok a szobámban, aminek kezdem meglátni az előnyeit. Nagy gyakorlatot szerezhetek a takarításban, de akkor amikor nekem van kedvem hozzá. A dolgaimat odateszem, ahova csak kedvem tartja. Hátrány, hogy mindent egyedül kell megvennem és minden takarítás rám marad. Újabb előny, hogy úgy rendezem be a szobát, ahogy csak akarom.Ennyit mára.