Kezdem megszokni az állandó ventilátorzúgást, ami legalább lefogja a többi zajt. Egyik nap hajnalban ugyanis lekapcsoltam a ventilátort, aminek köszönhetően felerősödtek a kinti zajok. Halhattam reggel 5-kor a müezzin imára hívását a hangszóróból, filmdalt hindiül, rikácsoló madarakat és dudáló járműveket. A napközbeni zajokat nem halljuk, mert a ventilátorzúgás és a tanárok hangja elnyomja őket. Az estét és az éjszakát pedig a szintén a ventilátor, a kintről behallatszó szokásos, szüntelen dudálás, csörömpölés és a különböző állatok hangja tölti be. Amik a nap bármelyik szakában szintén hallhatók, azok a felettünk elzúgó repülők, és olyan hangosak, hogy az az érzésünk, épp hogy nem súrolják az épületet. 

Két napja pedig Ráma ás Szítá esküvője alkalmából pedig esténként kacsák hápogásához és bak macskák nyávogásához hasonló hangú dudák és dudás kocsik hangja zengi be a várost. Az utcákat fehér, narancs és sárga vásznakból készült sátrak szegélyezik, és az utcákon Ráma és Szítá képével díszített kapukat és hatalmas cifra műanyag palotákat állítottak fel. Az  utak mentén árusok lepedőkre kirakva árulják portékáikat és zeng a város a felvonuló tömeg zajától és a szokásos dudálástól. Van itt minden mint a bucsuba: lehet kapni ékszereket, fogkeféket, cserepeket, poharakat, tányérakat, háztartási kellékeket, ékszereket, műanyag buzogányokat, plakátokat, műanyag virágokat, édességeket, gyümölcsöket.

Mivel a forgalmat rendőrök irányítják és egyes utcák le lettek zárva, kerülő úton mentünk vissza a kollégiumba. Riksásunk egy fényárban úszó utcán vitt végig minket, ahol a fákon és az épületeken lévő égősorokból álló  díszkivilágítás a  Budapesten lévő  karácsonyi 100-szorosa volt, és minden sarkon zene szólt  a hangszórókból. A rengeteg  méterenként lelógó fénysor látványa letaglózott minket. Sajnos fényképeket nem csináltam. Ennyit erről.