Első sorban a társaság miatt. Csak úgy repül az idő. Minden nap van suli, de minden nap legalább egy óra elmarad, aminek mi diákok csak örülünk. Minden kedden és csütörtökön kis találkozót tartunk, ahol mindenki szabadon felléphet a saját kis produkciójával. Én már mind a három alkalmon részt vettem, sőt a tegnapi műsornak én voltam a felkonferálója. Az elején akadtak kisebb gondjaim, de időközben belejöttem. A műsor végén egy dalt adtunk elő, amiről videó is készült. Mi lányok énekeltünk, egy fiú pedig harmóniumon kísért minket.

Iskola után pedig újabb ismeretségekre tettem szert orisszai lányok személyében. A kollégium előtt mentek el, rájuk köszöntem, ők pedig visszaköszöntek. Mikor meglátták a hennát a kezemen kérdezték, hogy hol és mennyiért csináltattam, mire mondtam, hogy drágán és a Rádzsá kí Mandirban(ez egy piac Agrában). Azt mondták ne törődjek semmivel, legközelebb csak jöjjek hozzájuk és ők ingyen megcsinálják, sőt meg is tanítanak rá. Beinvitáltak az ő lakrészükbe, és leültettek az egyik szobába. Majd 5 perc múlva átmentünk egy másik szobába, kérdezgettek, jókat nevettünk, beszélgettünk. Megkérdezték, mikor lesz az esküvőm és hogy eljöhetnek-e, hogy jókat egyenek igyanak. Mondtam, persze, miért ne. Megkérdezték nem kérek-e teát, sütit, bármit. Amin egy kicsit aggódtam, hogy teljesen idegen, de nagyon-nagyon kedves lányok között ülök, viszont a cuccom tőlem öt méterre a másik szobában volt(nem tűnt el semmim). Fél óra múlva mondták, hogy még van egy szoba, amit nem láttam, és azt is meg kell néznem. Így hát felkeltem az ágyról és átmentem velük a másik szobába. Kérdezték, hogy érzem itt magam, mondtam hogy jól, csak hiányzik a családom, meg a magyar ételek. Meséltem az ételekről, jót nevettünk a kedvenc témámon, a közlekedésen. 

Mondhatom, mi itt a külföldi koliban luxus körülmények élünk, mert míg nálunk két személyre jut egy fürdőszoba és a szobánk is nagyobb, addig náluk 10 személy használ egy fürdőt.Mesélték, hogy náluk még a majmokkal is kell küzdeni, mert bemennek a szobákba és mindent elcsennek, ami megtetszik nekik. Szerencsére a ruhákat vissza lehet szerezni, de csak miután a majmok megunták. Egyik nap az egyik majom ellopott egy ruhát, és a fejére tette, mint egy kendőt szokás. 

Mikor elköszöntem az indiai lányoktól, azt mondták, ha itt unatkozom, csak menjek át hozzájuk nyugodtan, bármikor szívesen látnak. Ennyit mostanra.