...És ez nem vicc, tényleg bezárva érezzük magunkat, és a kaja is pocsék. Szerencsére a másodikon könnyebb változtatni, mivel a az utcai árusoktól finom gyümölcsöket, a szupermarketben pedig fagyasztott húsárut, majonézt, sajtot, joghurtot és egyebet lehet venni. Az utcai sütödék és kifőzdék helyi specialitásaival még nem próbálkoztunk, de majd egy szép napon az is elkövetkezik, már ha egyáltalán kimehetünk a városba, ami pedig az elsődleges és állandó problémaforrás. A helyzet a következő: kimehetünk szerdán fél 5-től fél 8-ig, szombaton és vasárnap pedig 2-től 6-ig, a maradék időben engedélyt kell kérni, a városon belüli mászkálásra, vásárlásra is. Az még érthető, hogy a város elhagyását illetően nyomtatványt kell kitölteni, hogy megkapjuk az írásos engedélyt az utazásra, de az már kevésbé elfogadható számunkra, hogy szerda, szombat, vasárnap kivételével minden nap szintén írásban kell engedélyt kérnünk, hogy kimehessünk a kapun túl. Ami pedig az utolsó csepp a pohárban, hogy most már,mióta új felelősünk van, két napja bevezették, hogy minden este 7-kor le kell jelentkezni az étkezőben. Ha a fiukat is így őriznék, azzal még kibékülnék, de csak miránk lányokra vigyáznak úgy, sőt jobban, mint a hímes tojásokra, ők pedig, akkor és oda mennek, ahova csak akarnak, kivéve a városon kívülre, mert ahhoz nekik is kell nyomtatványt kitölteni. Egyenlőre annyit tehetünk, hogy megnyugszunk, igyekszünk minden kiskaput kihasználni, és reménykedünk, hogy egy-két hónap alatt összefogással és közös erővel tudunk enyhíteni a már-már értelmetlenül szigorú szabályokon. Ennyit mára.