Nos a szanszthánon kívül továbbra sem mentem sehova, mivel csak holnap mehetünk ki az épületből. Hiába, mi ránk lányokra nagyon kell vigyázni. Szóval az oktatásról: 10:30-kor kezdődik, 13:00-14:00 ebédszünet, utána 16:30-ig vannak az órák, kivéve ma, mert ma ebéd után már nem kellett visszamenni.Úgy tűnik ez a hét kissé kaotikus marad, mivel egyenlőre még nem vagyunk beosztva csoportokra, úgyhogy összvissz annyira lettünk külön választva, hogy van egy teljesen kezdő és egy haladó csoport. Az első óra egy beszédgyakorlat óra volt, majd miután a tanárnő végzett, egy szó nélkül kiment. Na jó elköszönt, de egyébként nem mondott semmit, hogy mi lesz a következő óra, vagy egyebet. Pár perc múlva bejött a következő hölgy és elkezdett beszélni a helyesírásról, a nazális hangokról és a hindí ábécéről. Ezután az óra után senki nem jött be, hanem az egyik örmény lány szólt, hogy át kell menni a kezdők termébe. Nem volt már sok szabad hely, de szerencsére nekem és két lánynak még volt szék, így nem kellett áthoznunk a másik teremből. Egy kedves bácsi olvasta fel a neveket éppen mikor bejöttünk. Az egyetlen baj az volt, hogy az állandó ventillátor zúgástól nem hallottam a nevem. A névsorolvasás után a a hindí nyelv családfájáról volt szó, és meg kellett ismételni minden szót. Még az órán kiderült, hogy a tanár úr  ismeri Négyesi Mária tanárnőt, hiszen az ő diákja volt '86-ban Delhiben. Óra után ebédelni készültünk, mire megkérdezte hogy a magyarok is éhesek-e mert hát az ország neve is ezt jelenti :D (hungry- Hungary). Ebéd után nem volt tanítás, és mint megtudtam holnap egyáltalán nem lesz. Remélem holnap lesz időnk kimenni a városba kicsit körülnézni.

Egy kicsit a zajokról és a környékről: esténként elalvás előtt hallom az utcáról beszűrődő éneklést, dudálást, reggel pedig nem madár csicsergésre ébredek, hanem madár rikácsolásra. Először nem tudtam mi ez a kattogó magas hang, de most már úgy tűnik, hogy valami madárféle kehet.  Vannak más állatok is amik megfordulnak, például egyik reggel egy mókus mászkált a teraszomon. Már láttam gekkót is, és eddig minden vacsora után találkoztam egy gyíkkal a lépcsőn felfele menet. A gekkót csak egy pillanatra láttam, de azért sikerült megkülnböztetnem a gyíktól, mivel a gekkónak inkább zöldes-sárgás színe és görbülő farka van, a gyík pedig homok színű, és a farka egyenes. Sajnos vannak kellemetlen látogatók is, ilyenek a szúnyogok, és a mindenféle apró bogarak. A kollégium területén csupa zöld növény van és őrök őrzik az épületet. Első este érdekes módon egyetlen szúnyog sem csípett meg, tegnap este azonban egy megcsípett, egy másikat pedig sikerült lecsapnom. A további csípések elkerülése végett megpróbáltam feltenni az ágy fölé a szúnyoghálót, több kevesebb sikerrel.

Sajnálatos módon a víz nem valami jó. Az ízét kezdem megszokni az ivóvíznek, de a csapvíz amivel fürdök, borzasztóan kiszárítja a bőrömet. Nem gondoltam volna, hogy valaha is szükségem lesz testápolóra, de most úgy tűnik itt az ideje beszerezni egyet.

Érdekes módon az embereket itt semmi nem zavarja. Még a kollégium területén is érezni lehet azt a hihetetlen nyugalmat és beletörődést, ami az indiai emberekből árad. Akivel csak beszéltem, mindenki azt mondja vegyem könnyedén, nyugodjak meg, legyen szó bármiről. Nos igyekszem felvenni ezt a hozzá állást, mivel közérzetjavító hatása van annak, ha az ember nem aggódik folyton valamin. Ennyit mára.