Reggel igencsak rosszul voltam. Nos a fürdőszoba lepukkant, de azért meg lehet vele barátkozni. Reggeli után elmentem az intézetbe, ahol elsőként a regisztrációs papírokat kellett kitölteni, majd meg kellett írnom a tesztet. Ebédre már jobban lettem, ettem  paradicsomot, rizst és csapatit. Ma még nem volt tanítás, de már találkoztam a lektorommal, aki otthon tanított az egyetemen. Ez nagyon jól esett, mivel segített rúpiát váltani és megnyugtatott. Délután a suli után visszajöttem a koliba, és apának köszönhetően rácsatlakoztam az internetre, és ma már tudtam is beszélni a családdal. Ma már nem vagyok annyira magányos. Az ivóvíz a közösségi szobában van kék tartályok formájában, a konyha és a közösségi szoba pedig egymás mellett van. Az ember nem tud leülni az internetes szobába anélkül, hogy ne lenne itt valaki, ami azért jó, mert mindenki vigasztal, és mindenkivel lehet ismerkedni. Mindenki segít mindenkinek. Ennyit mára.